A János bibliai eredetű férfinév, a héber Yohhanan névből, illetve ennek latin Johannus formájából származik, alakfejlődése: Joannes → Joanes → Joános → János.
Jelentése: Jahve megkegyelmezett.

E naphoz a borszentelés szokása kapcsolódott, mely a borvidékeken máig él. A szentelt bornak is; mint minden egyéb szentelménynek; mágikus erőt tulajdonítottak. Beteg embert és állatot gyógyítottak vele. Öntöttek a boroshordókba is, hogy ne romoljon el a bor. Szólásként él a Szent János áldása, a búcsúzáskor megivott utolsó pohár borral kapcsolatosan.


A János név gyakorisága és a karácsonyi ünnepkörben való naptári helye miatt is kedvelt névünnep. Az István-köszöntőkhöz hasonlóan igen sok változatban él a magyar nyelvterületen. Más nevekkel behelyettesítve is kedvelt köszöntő az alábbi:

1. Serkenj fel, kegyes nép, mert most jő az hajnal,
aranyszál tollakon repdes, mint egy angyal.

2. Szent János viseli
ragyogó orcáját,
e nemes ház felett
tartja vitorláját.

3. Éljen sok időket,
sokezer napokat,
minden bánat nélkül
töltvén el azokat!

(MNT II. 877. sz.)

Drávaszögi János-köszöntő:

János felvirradtál ma neved napjára,
Serkentsd ki álmodban hangos citerádban.
Kívánom, hogy éljünk több János-napokat,
Bú és bánat nélkül való hónapokat.

{7-258.}
A te esztendeid sokra terjedjenek,
Hetvened vagy nyolcvanad évekre menjenek,
Szívemből kívánom amíg tart életed,
Isten szent lelke maradjon veled.

(Lábadi 1988a: 307–308)



mek.hu